"A PPK-n tanítani a szellemi kihívás mellett feltöltődés is"
Lukács Anikó testnevelő tanár, az ELTE mestertanára, civilben a Rátgéber Akadémia ügyvezetője, volt válogatott kosárlabdázó, szakedző. Szakértelmét és tapasztalatait felhasználva részt vett az ELTE edző alapképzésének elindításában és a kosárlabda szakirány kidolgozásában. Kimagasló közreműködéséért 2019-ben Pro Progressio Eruditionis Díjban részesült.
Ha 3 szóban kellene megfogalmaznod, mit jelent számodra a PPK, mik lennének azok?
Hallgatók, oktatás, tudomány.
Hogy emlékszel vissza a kezdetekre 20 év távlatából? Hogyan változott a feladatköröd az elmúlt évek során?
Kezdetben a sportlétesítményeket üzemeltető osztály vezetője voltam, ami a Bartha Edit vezette Gazdasági Főosztályhoz tartozott. Edit kedvessége és szakértelme példaértékű volt számomra. Innen kerültem át oktatóként az ESI elődjének tekinthető Testnevelési és Sport Központba, ami pedig joggal nyerhette volna el a "legvidámabb barakk" címet. A rutinos kollégák között az elkötelezettség, a szakértelem, a hallgatócentrikus jókedv magával ragadott, és megadta azt a stabil morális alapot a tanításhoz, amely nélkül véleményem szerint a tanítás csak "munka" lenne, nem szerelem.
Mi a legkedvesebb karhoz kötődő emléked?
Mind a hallgatókhoz köthető. A karon csupa lelkes, értelmes fiatal tanul, itt tanítani a szellemi kihívás mellett feltöltődés is.
Mi volt a legnagyobb kihívás a PPK-s éveid során, és mire vagy a legbüszkébb?
A legnagyobb kihívást az újabb és újabb kurzusokra való felkészülés jelentette. Az pedig büszkeséggel tölt el, hogy a hallgatók hosszú évek után is, ha az utcán meglátnak, odajönnek és megköszönik a munkámat.
Kik inspiráltak, kik segítettek a legtöbbet ebben az időszakban?
A kollégáim és a feletteseim, így többek között Szepesiné Kreisz Andrea, Bárdos György, Köteles Ferenc és Szűcs Attila.